A koronavírusfertőzést követően hosszútávon visszamaradó, könnyebb és súlyosabb szövődményeket bemutató cikksorozatunk az utolsó részéhez ért. Átnéztük a kardiovaszkuláris, a pulmonológiai és a neurológiai eredetű tüneteket és betegségeket, amelyek bizonyítottan a COVID-19 vírussal összefüggésben ütik fel a fejüket a már gyógyultnak számító betegeknél. Végül egy talán kevesebbet tárgyalt, ám annál gyakoribb jelenséget mutatunk be közelebbről. Ezúttal a járvány pszichés hatásairól lesz szó.
A közegészségügyi vészhelyzet kezelésére hozott intézkedések, a karantén, a lezárások, a korábban megszokott, mindennapi életünk számos szempontból történő megbénításának és nem utolsó sorban a mindennek nyomán kialakuló egzisztenciális és gazdasági krízisnek kisebb-nagyobb mértékű, ám valamennyiünket érintő, megterhelő pszichés hatása van. A mindennapi tapasztalat azt mutatja, hogy ez leggyakrabban szorongásban, szélsőséges hangulatingadozásban, esetenként depresszióban érhető tetten.
Némely poszt-COVID utánkövetéses vizsgálat kiterjed a gyógyult betegek érzelmi-mentális állapotának mérésére is, ezek a klinikai tanulmányok pedig ugyancsak megerősítik a fenti, általános feltételezést. A korábban koronavírussal diagnosztizált betegek rendszerint a megszokottnál is fokozottabb – és igen gyakran időben is elhúzódó – fizikai távolságtartásból következő izoláltságot és magányt viselték a legnehezebben.
Mindezek a pandémiával járó általános lelki megpróbáltatásokkal együtt a szakemberek szerint jelentősen megnövelik a felépült betegeknél a depresszió, a súlyos szorongásos tünetek, vagy akár a poszttraumás stressz szindróma kialakulását.
A fenti problémák egy nagyon komoly, globális szinten fenyegető egészségügyi krízis felé mutatnak. A szakemberek ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy az eddig készült tanulmányok még mindig kevéssé tekinthetők hosszútávú vizsgálatoknak, és a koronavírus-járványról alkotott mind teljesebb, pontosabb képhez még nagyon sok mérést és vizsgálatot kell lefolytatni. Azzal kapcsolatban azonban teljes szakmai konszenzus van, hogy a hosszútávú szövődményekkel küzdő betegeket komplex megközelítésben, a különböző szakterületeknek egymást támogatva kell kezelniük annak érdekében, hogy a koronavírus-fertőzés súlyos lefolyásában világszerte érintett milliók megfelelő segítséget kaphassanak.
A koronavírus és a lelki egészség
A 2019 végén útjára induló SARS-CoV-2 vírus okozta világjárvány egészen új helyzetet teremtett a bolygó túlnyomó részén. Olyat, amilyenre a legtöbben aligha voltunk felkészülve, tekintve hogy az ázsiai és az afrikai kontinens bizonyos részen kívül élőknek több generáció óta nem volt saját, közvetlen tapasztalatuk egy agresszív és súlyos betegséggel járó járvánnyal.A közegészségügyi vészhelyzet kezelésére hozott intézkedések, a karantén, a lezárások, a korábban megszokott, mindennapi életünk számos szempontból történő megbénításának és nem utolsó sorban a mindennek nyomán kialakuló egzisztenciális és gazdasági krízisnek kisebb-nagyobb mértékű, ám valamennyiünket érintő, megterhelő pszichés hatása van. A mindennapi tapasztalat azt mutatja, hogy ez leggyakrabban szorongásban, szélsőséges hangulatingadozásban, esetenként depresszióban érhető tetten.
Némely poszt-COVID utánkövetéses vizsgálat kiterjed a gyógyult betegek érzelmi-mentális állapotának mérésére is, ezek a klinikai tanulmányok pedig ugyancsak megerősítik a fenti, általános feltételezést. A korábban koronavírussal diagnosztizált betegek rendszerint a megszokottnál is fokozottabb – és igen gyakran időben is elhúzódó – fizikai távolságtartásból következő izoláltságot és magányt viselték a legnehezebben.
A fertőzöttség mint stigma
A szűkebb-tágabb közösség és az egyén szintjén egyaránt fontos vizsgálni a megfertőzöttséggel járó stigmatizáció jelenségét is, amely ugyancsak a lelki egészséget és a mentális állóképességet nagy mértékben gyengítő faktor. Sokan számoltak be arról, hogy a COVID-fertőzés miatti megbélyegzettség a magára maradottság és a reményvesztettség állapotában konkludált. A gyógyulást követően is megmaradó rossz közérzet, levertség és kimerültség hasonlóan negatívan hat hosszútávon az emberek állapotára, mint a korábban taglalt egyéb szövődmények.Mindezek a pandémiával járó általános lelki megpróbáltatásokkal együtt a szakemberek szerint jelentősen megnövelik a felépült betegeknél a depresszió, a súlyos szorongásos tünetek, vagy akár a poszttraumás stressz szindróma kialakulását.
A fenti problémák egy nagyon komoly, globális szinten fenyegető egészségügyi krízis felé mutatnak. A szakemberek ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy az eddig készült tanulmányok még mindig kevéssé tekinthetők hosszútávú vizsgálatoknak, és a koronavírus-járványról alkotott mind teljesebb, pontosabb képhez még nagyon sok mérést és vizsgálatot kell lefolytatni. Azzal kapcsolatban azonban teljes szakmai konszenzus van, hogy a hosszútávú szövődményekkel küzdő betegeket komplex megközelítésben, a különböző szakterületeknek egymást támogatva kell kezelniük annak érdekében, hogy a koronavírus-fertőzés súlyos lefolyásában világszerte érintett milliók megfelelő segítséget kaphassanak.