A hosszú-COVID jelenség II.

A hosszú-COVID jelenség II.

A COVID-19 fertőzés hosszútávú egészségügyi hatásait vizsgáló cikksorozatot indítottunk, melynek célja, hogy alapos és hiteles áttekintést adjunk mindazokról a lehetséges szövődményekről és visszamaradó tünetekről, amelyekről egyre szélesebb körben számolnak be a felmérések, a tudományos vizsgálatok és sajnos a mindennapi tapasztalat is.

 

Mi marad a köhögés után?

A sorozat első részében a szív- és érrendszeri szövődményeket jártuk körül, a jelen cikk pedig a leggyakoribb poszt-COVID légzőszervi panaszokat kívánja bemutatni. Mivel az újtípusú koronavírus-járvány elsősorban és leggyakrabban felsőlégúti tünetekkel jár együtt –jellemzően száraz köhögéssel, illetve náthával –, súlyosabb lefolyás esetén pedig lejjebb húzódván a tüdőt támadja, ezért kiemelten kell kezelnünk a különböző hosszútávú légúti szövődményeket. Korántsem lehet meglepő, hogy ebbe a csoportba tartoznak a leggyakrabban visszamaradó tünetek, úgy mint a légszomj és a mellkasi fájdalom – az ugyancsak nagyon gyakori ízületi fájdalom és kimerültség mellett.

 

A hosszútávú életminőség-romlás esélyei

Egy olasz tanulmány 143, 2020 április-májusában kórházban kezelt COVID-beteg utánkövetésével az elsők között végzet kutatást a hosszútávú következményekre vonatkozóan.  A vizsgálatban részt vett személyek 73%-ánál állapítottak meg a kórházi kezelés alatt tüdőgyulladást, de mindössze 5%-uk esetében volt szükség invazív, gépi lélegeztetésre. A utánkövető vizsgálatra nagyjából 60 nappal az első tünetek megjelenését követően került sor, ám 87%-uknál még mindig fennállt valamilyen jellegzetes, a koronavírus-fertőzéshez kapcsolható tünet, miközben láz, vagy bármilyen akut fertőzésre utaló jel nem állt fenn. A vizsgálatban résztvevők 32%-ánál egy vagy két, míg 55%-ánál legalább három különböző, tartósan visszamaradt tünetet figyeltek meg. A már hivatalosan gyógyultnak számító betegek 44%-a számolt be általános életminőség-romlásról.
 
Egy másik, 55 COVID-beteg részvételével végzett kutatás 3 hónappal a gyógyultnak nyilvánítás után is fennálló, komoly légzőszervi tüneteket állapított meg a vizsgált esetek 64%-ában. Az összes eset 71%-ában olyan légzés-diszfunkciókat figyeltek meg, amelyek a tüdő kötőszövetes vázának abnormális megvastagodásához és tüdőfibrózishoz volt köthető.
Egy másik tanulmányban 57 személyt vizsgáltak 30 nappal a kórházi kezelés végét követően. Itt a légzésfunkciós vizsgálatok során találtak jelentős eltéréseket a normális értékektől: a vizsgált betegek mintegy 53%-ánál csökkent a tüdő diffúziós kapacitása, 49%-uknál pedig csökkent a légzőizmok ereje. Ha ezen tünetekkel egyidejűleg további kardiovaszkuláris eredetű szövődmények is fennállnak, az kimondottan súlyos egészségügyi következményekkel járhat. Mindezekből látható, hogy még ha a koronavírus-fertőzéssel járó súlyos köhögés enyhül vagy el is múlik, jelentősen megnövekszik az esély a normál tüdőkapacitás hosszútávú csökkenésére.