A hosszú-COVID jelenség III.

Cikksorozatunkban arra törekszünk, hogy a koronavírussal kapcsolatba hozható hosszútávú megbetegedéseket, visszamaradó tüneteket vizsgáló kutatásokat hitelesen és érthetően foglaljuk össze a nagyközönség számára. A sorozat keretében először a leggyakoribb szív- és érrendszeri szövődményeket, valamint a tüdőt érintő pulmonológiai tüneteket vettük sorra.
 
Ahogyan mind hosszabb ideje tartanak számon és vizsgálnak koronavírus-fertőzéses eseteket világszerte, úgy gyarapodik a tudásunk magával a vírus viselkedésével, valamint az emberi szervezetre gyakorolt hatásával kapcsolatban. Az utóbbi időben a kutatások egyre nagyobb figyelmet fordítanak a hosszútávon visszamaradó, bizonyítottan COVID-okozta szövődményekre. Arra már a legkorábbi megfigyelések is felhívták a figyelmet, hogy az elsősorban légúti tünetekkel járó vírus hosszútávon is támadja a tüdőt, egyes esetekben pedig szívritmuszavart, szívizomgyulladást is okoz.

 

Fontos, ám kevesebb figyelmet kap: az idegrendszeri-szövődmények

 
Több megfigyelés jutott arra a következtetésre, hogy a COVID-19 az idegrendszert sem kíméli: a vírus az agyszövetet is megtámadhatja, akár virémia által – azaz a vírusnak a véráramba kerülésével –, akár közvetlenül a szaglóidegen keresztül. Ez utóbbi okozza a sokak által jólismert, jellegzetes COVID-tünetet, a szaglásérzékelés átmeneti, vagy hosszú ideig is fennálló elvesztését.
Jelen tudásunk szerint a leggyakoribb, a fertőzést követően hosszútávon visszamaradó neurológiai tünetek a fejfájás, a szédülés, továbbá a szaglásban és ízérzékelésben bekövetkező zavarok. Bár súlyos, ám szerencsére nem kifejezetten gyakori szövődményként tartják számon a stroke-ot. Gyógyultnak nyilvánított betegek nem sokkal a felépülésüket követően számoltak be agyvelőgyulladásról és epilepsziás rohamról is.
 

Népbetegség lehet a kedélyingadozás?

 

 A fentiek kifejezetten súlyos, ám viszonylag ritkán előforduló szövődmények. Ezekhez képest azonban sokkal gyakrabban tapasztalhatunk a gyógyult COVID-betegeknél olyan idegrendszeri eredetű kellemetlenségekről, mint a gyakori kedélyingadozás, az általános levertség, időnként pedig a memóriazavar. Mindez a legkevésbé sem meglepő, korábbi járványok tapasztalatai ugyanis már rámutattak arra a tényre, hogy egy-egy influenza, MERS, vagy SARS-CoV-1 megbetegedés után még hosszú ideig jelentkezhetnek hasonló, idegi eredetű tünetek.

Noha ezek messze nem olyan súlyosak, mint a korábban taglalt lehetséges szövődmények, tömeges elterjedésükkel mégis jelentős mentális terhelést róhatnak úgy az egyénre, mint a kisebb és nagyobb közösségekre. Ez pedig átvezet sorozatunk befejező részének témájához, amely a pandémia okozta mentális egészség-deficittel és a váratlanul megjelenő pszichés terheléssel foglalkozik.